A kutyák régóta az ember legjobb barátai, és nemcsak a hétköznapjainkban, hanem a filmvásznon is különleges helyet foglalnak el. A kutyás filmek külön műfajt képviselnek a mozi történetében, ezek az alkotások gyakran nem csupán szórakoztatnak, hanem mély érzelmeket közvetítenek, és fontos tanulságokat hordoznak barátságról, hűségről, túlélésről és a feltétel nélküli szeretetről.
Az ember és kutya közötti kapcsolat tisztasága, az állatok feltétel nélküli szeretete és az együtt átélt kalandok remek alapanyagot szolgáltatnak az érzelmes, ugyanakkor izgalmas történetekhez.
Az olyan klasszikusok, mint Lassie, Beethoven, vagy a Hachiko, A leghűségesebb barát, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kutyák ne csupán mellékszereplők, hanem valódi főhősök legyenek. Ezek a filmek sokszor segítenek a gyerekeknek megérteni a felelősségteljes állattartás fontosságát, miközben olyan értékeket közvetítenek, mint a hűség, a bátorság vagy az önzetlenség.
A kutyás filmek nagyon sokszor növelik egy-egy fajta népszerűségét is, mint például a dalmaták, melyek népszerűségüket a Disney meséknek köszönhetik. Ugyanakkor a modern filmgyártásban egyre gyakrabban jelennek meg kevésbé ismert vagy különleges kutyafajták is, amelyek a filmek után nagyobb figyelmet kapnak a nézők körében. Nagyon örültem, mikor 1997-ben megjelent a filmvásznon az egyik kedvenc fajtám, a Leonbergi is, a mozis hősök között. Jack London klasszikus regénye alapján készült A vadon szavát Peter Svatek rendezte, és a főhős, Buck szerepét egy valódi leonbergi kutya alakította. Az egyik közelemben lévő állateledel üzlet logójában is leonbergi szerepel. Munkából hazafelé jövet, mikor meglátom a hatalmas leonbergi fejet az üzleten, mindig Buck jut eszembe róla.
A leonbergi megjelenése a filmben szerintem tökéletes választás volt. Ez a fajta lenyűgöző külsővel bír, nemcsak hatalmas termete, nemes arca, dús bundája és méltóságteljes mozgása alapján, hanem természetéből fakadóan is ideális volt Buck karakteréhez. A leonbergik rendkívül intelligensek, érzékenyek, hűségesek és nagyon kiegyensúlyozottak. Ezek a jellemzők jól tükröződtek Buck karakterében is. Először a szerető gazdához való ragaszkodásban, később pedig az ösztönös alkalmazkodóképességben és szabadság iránti vágyban.
A film hűen követi a regény eredeti történetének vonalát. Buck, a háziasított, kényelmes életet élő kutya egy váratlan fordulat miatt elkerül a vad északi világba, ahol szánhúzó kutyaként kell megállnia a helyét. Az egykori kényelem után a természet törvényei szerint kell élnie és harcolnia kell a túlélésért, meg kell küzdenie a többi kutyával, az emberek kegyetlenségével, majd végül megtalálnia önmagát a vadonban. Ez a film emlékeztet bennünket arra, hogy a kutyák nem csupán házi kedvencek. Bensőséges kapcsolatuk az emberrel évezredek óta tart, de ugyanakkor hordozzák a természet hívását, a szabadság iránti ösztönt is. Buck karaktere pont erről a kettősségről szól. Egyrészt az emberhez való kötődésről, másrészt pedig a vadonba való visszatérés vágyáról.
Egy jó kutyás film tanít, megnevettet, megríkat, de közben arra is emlékeztet, hogy a kutyák nem csupán társaink, hanem életünk részei. Többször láttam már a filmet, de bármikor újra megnézném. Ha még nem láttad ezt a változatot, érdemes időt szánni rá. Nemcsak a történet, hanem a főszereplő kutya miatt is. Egy igazi film, ami megszólítja a kutyabarátok szívét.
És, hogy valami más tanulásága és egy másik hasznos ajánlása is legyen a bejegyzésemnek: a fenti linkemen keresztül elérhető állateledel üzlet, a HappyZoo boltja kiválóan alkalmas rá, hogy saját kedvencünket is maximális szeretettel halmozzuk el, praktikus értelemben is.
