A vásznon egy gyertya lobogott, és az egész jelenet attól az egy lángtól lett élő. Régi kosztümös film volt, a szereplők arcát csak a remegő fény világította meg. Akkor kaptam fel a fejem, milyen sokat tud egyetlen láng egy képben. Az operatőr nem véletlenül választotta, mert melegséget, intimitást adott, amit reflektorral sosem lehet visszaadni.
Hazafelé menet nem ment ki a fejemből az a fény.
Az úgy esett, hogy másnap rákerestem, lehet-e ilyen gyertyát otthon önteni. Egy filmes fórumon ajánlotta valaki a pipereporta.hu oldalát, ahol állítólag minden hozzávaló megvan. Beírtam a böngészőbe, és estére már el is merültem benne: https://www.pipereporta.hu/sct/213213/Gyertya-keszites-alapanyagai
Rendeltem egy kis viaszt és pár kanócot, mert kíváncsi voltam, vissza tudom-e adni azt a hangulatot. Tetszett, hogy a leírások érthetők voltak, és kezdőként sem éreztem magam elveszettnek. A csomag pár nap alatt megjött, és egy esős vasárnap nekiláttam. Az első gyertyám esetlen lett, ferde és egyenetlen, de amikor leoltottam a villanyt és meggyújtottam, ott volt az a fény. Pont olyan meleg és remegő, mint a filmben, ami elindította bennem ezt az egészet.
Azóta filmnézéshez mindig magam öntötte gyertyát gyújtok. Más a hangulat, mintha a mozi egy darabja átköltözött volna a nappalimba. A pipereporta jó tippnek bizonyultényleg minden ott volt egy helyen. Néha azon kapom magam, hogy a vásznat nézem, a kezemben meg a saját kis lángom remeg.