Vidéki szemle
Baróti Éva interjúja Székely Orsolyával
2010. február 8.
A vidéki szemle szervezőjével Baróti Éva beszélgetett.
Baróti Éva: Három éve megy a vidéki szemle. Melyek a válogatás szempontjai? Mi szerint válogatsz?
Székely Orsolya: Megvárom a nevezések végét. Látom, hogy kik neveztek, azután az előzsűri elkezd dolgozni. Sokszor tanácsot kérek tőlük. Eléggé el nem ítélhető módon az elmúlt negyven év nyomot hagy az emberben. Vannak sejtéseim, hogy ki mit fog csinálni. Persze a fiatalokról nincs előképem. Nézem a filmeket, meglepetés is szokott érni hála istennek, de nem csak pozitív érelemben. Ha pedig rosszat látok, sírdogálok.Azután addig nézem az anyagot, amig jókat nem találok. Hogy mit lehet vidéken jóízűen jó légkörben levetíteni, az más. Melegáramú filmeket. Ezt nem nagyon tudom megmagyarázni, ezt érezni kell. Én csak a pozitív dolgokat szeretem, nem szeretem a negatívitást hatványozni. Ez nem azt jelenti, hogy vígjátékokat viszek. Dámai feszültség és drámai feszültség között van különbség. Ilyenkor elő szokott fordulni az, hogy.. a mechanizmus úgy megy, látok olyant amit kedvem lenne levetíteni, leküldöm, elkezdődik az alkudozás. Ugyanis ők is hallottak már erről-arról, a filmről valamit. Lassan közelítünk, a végén pedig megegyezünk, és akkor jönnek a problémák. Három variációban tartottunk már vidéki szemlét. Idén a nagy szemle elé tettem, mert az alkotók nehezen szánják rá magukat, hogy szemle alatt eljöjjenek vidékre. Itt viszont belefutottam abba a zsákutcába, hogy nem minden DVD készült el időben. Volt olyan alkotó, aki utolsó pillanatban kezében lobogtatva hozta a mikrobusz után a frissen kiírt anyagot. Egyébként minden évben vittem, viszek magammal olyan filmeket is, amelyeket nem válogatott be az előzsűri a versenyprogramba. Ezeknek én mindig nagyon örülök, mert ismerem azt a kétségbeesett állapotot, amikor nem válogatják be az ember filmjét a versenybe. Mi vagyunk akkor a vigaszág.
Baróti Éva: Te is voltál már előzsűri....
Székely Orsolya: És voltam kizsűrizett is. Minden oldalról átéltem már a történet fájdalmas oldalát. Örülök neki, ha rajtam keresztül egy ilyen gesztus eljut a kollégákhoz.
Baróti Éva: Mennyire működik ez ugyan úgy a világban, előválogatás, válogatás, kis ország mindenki ismer mindenkit...
Székely Orsolya: Nincs nagyon összehasonlítási alapom. régebben jártam fesztiválokra, elsősorban Moszkvába, és az egy más világ, a fordulat előtt volt még....kulturális vonatkozásaiban más légkör volt még megéltem, hogy ott állt Fellini velem szemben a moszkvai színpadon. De, nem is kell egybevetni külfölddel...
Baróti Éva: Belterjesség. Mindenki tud mindent, vagy tudni vél a másikról.Te magad is előre sejteni vélted/véled, hogy ki mit csinál...
Székely Orsolya: Kis ország, kis filmgyártás. Az előítéleteimtől, saját előítéleteimtől nem tudok megszabadulni.
Baróti Éva: Te legalább bevallod, mások, sokan úgy hiszik ők előítéletmentesek.
Székely Orsolya: Meg kell próbálni kontrollálni magunkat. Elmúltak belőlem a negatív indulatok, a fájdalom és a harag is, de ehhez öregnek kell már lenni. Sokkal jobban érdekel, hogy ott vidéken örüljön az, aki beül és megnéz egy filmet, és örüljön az is, akinek a filmjét vetítjük. Nem akarok fájdalmat okozni, senkinek. Egyébként ez - mármint a sértődés - azért sem fordulhat elő, mert nem tartják fontosnak a vidéket. Nem. Hogy eljusson valakinek a filmje egy magyarországi kisvárosba, ahol 20-50 ember nézi meg a filmeket, nem tartják fontosnak. Ez nagyon nagy szabadságot ad nekem. Nem gondolkoznak el azon, hogy - kivéve azokat a helyeket, ahol pláza mozi van - szinte nincs is mozizás. Filmet nézni mindenki tud, mert otthon DVD-ről bármit meg tud nézni. Az egy magányos filmnézés, magányos történet. Ez az egész vidéki szemlézés arról szól, hogy a filmnézés, mint közösségi élmény divatban legyen tartva addig is, míg kialakulnak az új formák. Térképészetileg nagyon nagy az a felület az országban, ahol nincs moziba járási lehetőség. Itt az a baj, hogy ez a forma, és lehetőség, imitt-amott inkább elriaszt: nem indul a gép, nem olyan odafigyeléssel vetítenek, konkrétan hideg van a nézőtéren. Sorolhatnám. Annyira méltatlanok a körülmények ott is, ahol még van mozi. Hideg van például, de azért ez személyfüggő is. Tavaly Jordán Tamáshoz mentem le vetíteni az induló Weöres Sándor Színházba, ahol az előtérben olyan légkörű program állt össze pontosan Jordán jelenlététől, odafigyelésétől, amely életre szóló élmény volt mindenki számára. Ismertem már Tamást, 40 évi tapasztalattal biztos voltam, abban, hogy jó lesz. Jó is volt.
Baróti Éva: Hogyan lehet ebből komolyabb akciót csinálni, mikor, hogyan veszik komolyabban a kollégák a vidéki szemlét?
Székely Orsolya: Három év tapasztalat alapján ... elmondom: a következő lépés az kéne, hogy legyen, hogy: február 8-án befejeződik a szemle és február 9-én el kellene kezdeni szervezni a jövő évi vidéki szemlét. Eddig nevetséges költségvetésből működtünk. Kicsivel többet kellene rászánni és meg kellene hírdetni egy programot az egész országban. Ennek keretében a középiskolásoknak és a médiaszakos egyetemi hallgatóknak hirdetnénk egy versenyt, melynek helyezettjei vívják ki azt a jogot, hogy a következő év vidéki helyszínei lehetnek.
Baróti Éva: Feltételezed, hogy eljuthat odáig a dolog, hogy olyan rangos lesz, hogy ezért megküzdenek majd?!
Székely Orsolya: Igen, olyan feltételeket kell biztosítani, hogy megérje nekik. Ami ingyen van, annak nincs tétje. tehát szívességet tesz az, aki fogad engem, a filmet. Ha feltételhez kötöm, ha versenyezni, ha játszani lehet, ha ajándékot lehet kapni, akkor megéri küzdeni érte. Ez nagyobb energia befektetsés, egy egész éves kampányról lenne szó. Láttam ilyen kampányokat más ügyekben, pl. környezetvédelemben. Miért ne lehetne ezt a filmért is megtenni. Csak ki kell találni a formáját. Jól kell kitalálni a feltételeket, a hátrányos helyzetben levőt kell helyzetbe hozni és akkor lesz kedve beszállni az egészbe.
Ez is egy szakma, be kell vonni 3-4 szakembert, akik értenek a pr-ez, marketinghez. Nem a könnyen elérhetőeket kell megtalálni.
Baróti Éva: Kinek fontos ez még ennyire rajtad kívül? Egyedül vagy...
Székely Orsolya: A szemletanács harmadik éve megszavazza meg. Érzik, hogy emögött van valami, lehet sejteni a reklámértékét is. Aki eddig beült mellém a vidéki járatba, azoknak felejthetetlen élmény volt.
