Megkezdődött vidéken a szemle
Baróti Éva beszámolója
2010. január 30.
Hogy miért is maradtam ülve a hűs terembem? Hamarosan kiderül. Kolovratnik Krisztiánék filmjéig még egy kicsit várni kellett, de azért előtte is történt egy s más.
Elindult az idei, a 41.Magyar Filmszemle - vidéken. A helyszín Keszthely. Pénteken, 29-én az ekkor még hómentes, napsütéses téli - még csak azt sem lehet mondani, hogy álmos - délutánon 17 óra 10 perckor Székely Orsolya röviden szólt a Balaton Kongresszusi Központ közönségéhez. A színháztermet ugyan nem sikerült megtölteni, de többtucatnyian voltunk.
A kisfilmek (a leghosszabb is mindössze 47 perces) több műfajból kerültek beválogatásra. Portré, kisjátékfilm, etűd, doku: tengereket átívelő színes világok bemutatásán át, Szentendrétől Kubáig, elmúlás elmélkedéstől színésznő-rendező vergődésig, biogázgyár zöldbárótól, egy lány önvallomásáig széles spektrumban mozogtak.
Szerelmes földrajz: Egyszálmagam - Palya Bea táguló világa nagyobb nézőszámot ígért volna. De tény, dokumentumfilmekre, kisfilmekre nehéz bevinni a közönséget. Sajnos Palya Bea nem volt jelen, de azért egy kis, ma divatos videoüzenetben már a portré előtt megtudtuk, a Karib-térségben piheni ki az előző év fáradalmait és jól érzi magát. Másodikként részletet láttunk a Cuba mustrából (már megint a Karib-térség....) szép színes portrészerűség , de talán lehetett volna még színesebb minden értelemben.
"Szerezzék meg a vagyont a tudásukkal" Petis papa tanácsa volt ez fiainak, miután mindent beadott a téeszbe... azután a fia, Mihály (talán a legkisebbik, mint a mesében) így is tett.Székely Orsolya filmje legalább szólt valamiről. A semmiből a szegénységből kellett kiindulnia Petis úrnak, aki ostorozza a ma "filozófiáját", a költekezős, reklámos filozófiát. Milyen filozófia ez?! mondja, nem is kérdi. Jó tanácsra, okulásra mostanság egyre nagyobb a szükség. Úgy is mondhatnám, SZÜKSÉG VAN. Petis úr sztorijából , a teremteni-tudásból kinek-mikor nem késő még okulni, tanulni? Na, mindegy (persze nem). Aztán persze Petis úr díszpolgár lesz, díjakat kap (nem jött korán), de jött, vezető politikusokkal parolázik, .... vagyis befutott....különben nem is ismernénk meg élete történetét. Sokat ülnek, sokat beszélnek. Mégis film? Mégis film. Egy sors, egy portré, egy probléma körüljárása amolyan székely orsolyásan. B. Marton Frigyes sokszor igazi filmes-kamerájával láttatja az arcokat és - különösen szépen - a magyar tájat.
A Riport című mozi igazi kis játékfilm. Rövid ismertetőjében egy lány menekülését "ígéri" önmaga elöl. Bennem inkább két világ ütköztetését idézi, .... és ez a két világ nem találkozik, mert nem találkozhat. Az intézetben felnőtt fiú és a szakdolgozatára készülő lány beszélgetéseit mindannyian elképzelhetjük így-úgy magunkban. Csendélet címmel egy ötperces etűd következett Kovács Bélától, és tényleg csendéletet látunk gyönyörű gyümölcsökkel, vízcseppekkel, aztán egyszerre csak történik valami. Az idillből horror, a csillogásból dermedt szorongás.lesz. Olyan képek ezek, melyek inkább később hatnak nézőjükre, és ez így van jól.
A délután zárófilmje Kolovratnik Krisztián és Kardos Sándor munkája volt a Naphosszat - Töröcsik-Vasziljev. Igazi sűrű pillanatok, két egymásnak feszülő nagy művész harca egymással és egymásért a munkában a valamit-teremtésben. M. Duras Naphosszat a fákon című művét vitték színre tavaly Kaposvárott. Igen, gondolnánk, két ilyen mogult megmutatni csak nyerő lehet. Az is, csak itt is a hogyan-on a hangsúly. Olyan finomságokkal és addig megy el Kolovratnikék jelenléte, belépése az alkotás folyamatába, a két ember küszködésének megmutatásába, hogy azt még éppen elbírjuk. Miközben a magyar néző jól tudja, honnan jött Töröcsik, hogy csoda, hogy újra dolgozhat, megismeri egy világhírű rendező vergődéseit a "burzsoá világban, ahol sekélyes tudással bíró fiatalokkal" kell újra gondolnia mindent. Ő, mármint Vasziljev, inkább azt nem tudja, hogy most hová...Valahogy így.
Első nap. A vidéki szemle folytatódik, Gyöngyös, Veszprém és Balassagyarmat a következő állomások. Jó, hogy van vidék, jó, hogy lehet menni.
